Nem az életed története vagy! (Hanem az életed filmjének tudatos nézője és szereplője..)

Ha találkozol egy ismeretlennel s bemutatkozol, akkor egy hosszú-hosszú élettörténettel rukkolsz elő:

„Látod, ez vagyok én.

Ezek az emlékeim magamról, ilyen voltam kisgyerekként, majd ifjúként. Itt tanultam, itt dolgoztam, s most -látod- 30 éves nő vagyok, családanya, feleség.. Ez a munkahelyem, ez a beosztásom, ezt gyűjtöttem össze magamnak – ez vagyok én. Most már mindent tudsz rólam: ez vagyok én. Mindannak az összessége, amire emlékszem az életem filmjéből. Annak a sok gondolatnak az összessége, amiket gondoltam és elhittem magamról. Én vagyok a nevem, a foglalkozásom, a státuszom, a vagyonom, s én vagyok a vallásos és politikai meggyőződéseim összessége is – én vagyok az élettörténetem. Ilyen sokrétű vagyok. Ez vagyok én..”

De vajon csak a magadról vallott hiteid összessége, egy identitáscsokor vagy te?

Kik vagyunk valójában?

*Kik vagyunk valójában? * Testünk rejtelmei *Gondolatok és érzelmek rabságában *A végső rejtély birodalma: a tudat *

Testünk rejtelmei

Az érzékszerveink azt sugallják, hogy testünk tömör, állandó. Pedig a valóságban a testünk folyamatosan változó, olyan, mint egy áramló folyó. Minden egyes lélegzetvételkor 1.000.000.000.000.000.000.000 atom érkezik testünkbe, épül be a sejtjeinkbe, és ugyanennyi hagyja el kilégzéskor a testet. Kevesebb, mint egy év alatt a testünkben levő atomok 98%-a lecserélődik: 6 hét alatt megújul a máj, 5 nap alatt a bőr, a csontok 3 havonta lecserélődnek, és az örökítő DNS „nyersanyaga” 6 hét alatt cserélődik ki. Az 1 éve levő tested atomjai ma a testeden kívül találhatók: a levegőben, a földben, beépülve más élő szervezetekbe, fűbe, fába.. az egész planéta így hasznosítja újra magát egy folyamatos körforgásban. Mindennel szoros összefonódásban élünk, minden folyamatos átalakulásban, áramlásban van. Az egyetlen állandó dolog: a változás. Mi mégis az "én" állandóságát tapasztaljuk meg. Lehet, hogy nem a testünk vagyunk?

A kreativitás receptje

A kertészek jól tudják, hogy ha rendszeresen figyelmet fordítanak egy növényre, ha öntözik, szeretettel ápolják, akkor az gyarapodik, és gyönyörű virágokkal vagy ízes gyümölcsökkel ajándékoz meg.

Ha valami iránt lelkesedést érzel, ha valamit nagyon szívesen teszel, akkor tedd azt, amikor csak teheted. 

Szánj mindennap időt arra, hogy kötelező teendőid mellett azzal is foglalatoskodj, amit igazán, szívből-lélekből kedvelsz. Mert ha valami iránt lelkesedést érzel, akkor teljes figyelmedet ráfordítod, szívvel-lélekkel gondozod, ápolod s így az odafigyelés végül meghozza gyümölcseit. 

Ez a te kreatív kifejeződési módod, rajtad keresztül és általad, az alkotásaiddal fejezi ki önmagát a tudat.

A jelenlét boldogsága (Hogy érzed magad most?)

Ha visszaemlékezel az életedre, akkor láthatod, hogy csak azokban a pillanatokban voltál felhőtlenül boldog, akkor érezted magad jól a bőrödben, ha jelen voltál s élvezted a létezést.

Van egy ősi, vallásos adoma, ami szerint Isten minden  pillanatban meghív téged hozzá: „'Jer és légy velem, légy velem itt és most a mennyek országában!” De te soha nem vagy jelen, hanem a fejedben veszel el, múltbéli történeteidben kószálsz vagy a jövőről álmodozol, s nem hallod meg a most, az éppen most elhangzó hívó szót:  „Jer`, légy velem, légy itt és most!”

Ugorj fejest a tudatosságba! (A megvilágosodás gyakorlata)

Kíváncsi vagy a szellemedre, a lelkedre? Kíváncsi vagy a testedben lakozó "én vagyok"  érzet mögötti tudatosságra? 

Benned van most is, most is figyel a szemeiden át..ez a tudatosság vagy Te valójában.  A benned levő "én vagyok", "én figyelek" érzete és tudása vagy.. Tapasztald meg! 

Amikor tudatában vagy a tudatosságnak, amikor élő emberi szellemként laksz testedben, amikor jelen vagy s átadod magad teljesen az itt és most tudatos megtapasztalásának.. akkor megvilágosodott vagy. 

A megvilágosodás a tudatnak nem egy ritkán elérhető, speciális állapota, amelyet csak kivételesek tapasztalhatnak meg, hanem annak a tudatosságnak a felismerése, amely mindig is benned volt, végigkövette az életedet. És most is benned van, ő olvassa például ezt a sort. 
Hiszen tudod magadról ugye, hogy tudsz? Tudod magadról ugye, hogy tudsz a létezésedről?

Az ítélkezésmentes szemlélődés csodája..

Amikor ítélkezünk, akkor határvonalakat húzunk: "Ez jó, ez meg rossz. Ezt akarom, azt pedig nem akarom. Ez létezik számomra, az pedig nem.”

Minden alkalommal, amikor egy újabb határvonalat húzunk, mindig, amikor egyes dolgokat kívánatosnak minősítünk, miközben másokat elítélünk, akkor a teljes valóság egy kis szeletkéjét magunkévá tesszük, s egy másik szeletét pedig teljesen kizárjuk az életünkből. 

Hiteink, elképzeléseink egyfajta hipnózisban tartanak

Ha vadidegennel találkozol, rövid beszélgetés alatt kiderül, hogy az illető milyen „értékrendet”, meggyőződést vall magáénak,  hogy milyen hitek alapján cselekszik. Tudjuk, hogy milyen a személyisége: miként gondolkodik, érez és viselkedik egy hithű keresztény vagy muzulmán, egy jobb- vagy baloldali értékrendű, egy futballrajongó, vagy bármilyen más csoporttal, ideológiával, elme-alkotta elképzeléssel teljesen azonosult személyiség. Éppen ez a kiszámíthatóság, kiismerhetőség az, ami által könnyen manipulálhatóvá válnak..

Minél több hitrendszerrel vagy programozva, kondicionálva, annál gépiesebbé válsz, s annál könnyebben leszel befolyásolható. 

Csak ez a pillanat van, becsüld meg nagyon!

A holnap soha nem jön el. Mindig ma van, és mindig most van. A múlt és a jövő csak emlék és képzelet. Csak az örökkévalóságig tartó jelen pillanat van s ebben a jelen pillanatban van minden, ami valóban létezik s nem csak elmetermék. Ebben a pillanatban van mindened, minden lehetőséged, az életed ebben a pillanatban bontakozik ki. Becsüld meg a mostot nagyon..

Ismered azt a történetet, amelyben az idős bácsi kibabrál a halállal?

Az idős bácsi már nem volt túl jó bőrben, szervei teljesen elhasználódtak. A halál pedig eldöntötte: elmegy érte, s magával viszi. Amikor megérkezett az idős bácsihoz, bekopogott:

– Én vagyok a halál, s érted jöttem.

Az idős bácsi azonban így szólt:

– Ne most. Gyere holnap. Holnap bizt’isten veled megyek. S hogy megpecsételjük ezt a fogadalmat, íme, ideírom az ajtófélfára, hogy „Holnap a halállal megyek!”.

Fel is írta szép kacskaringós betűkkel ezt:

Holnap a halállal megyek.

Vajon miért gondolkodunk kényszeresen? (S mi rá a gyógyszer?)

Vajon miért gondolkodunk úgy, ahogy gondolkodunk? Vajon miért érezzük azokat az érzelmeket, amelyeket érzünk? S vajon miért cselekszünk a legtöbbször gépiesen, tudattalanul?

~

A legbölcsebb belátnunk, hogy elveszünk a gondolatainkban, teljesen belemerülünk a kényszeres gondolkodásba. Fejünkben egy  hang, egy morcos tábornok duruzsol vagy kiabál, kritizál, moralizál, diktál:

belső párbeszédet folytatunk önmagunkkal.

Megbocsátás (Ne cipeld magadon a múlt terheit!)

Bizonyára te is ismersz olyanokat, akik egyszerűen imádnak megsértődni, s sértettségükben napokon át duzzogni: „Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki, hogy velem így bánjon! Én mindig jó voltam hozzá, de ez a %/!%=%! (tetszőleges trágár szavak) pedig ilyen aljasul elbánt velem! De én majd megmutatom neki!”

A fejünkben rejtőző „kis én”, az egó örül, ha különlegesnek, mártírnak érezheti magát. Lételeme, hogy megsértődjön, és védekezésképpen támadásba lendüljön: az egó értelme a harc.

Életünknek jelentős részét azzal töltjük, hogy egónkat hizlaljuk és a vélt támadásoktól védjük. Vannak, akik bármilyen szó hallatán eltöprengenek: „Vajon mit jelenthet ez számomra? Vajon mit akart mondani rólam? Vajon mi a véleménye rólam?”

Túl sok időt pazarlunk el azzal, hogy sérelmeinken rágódunk, s ezek terhét hosszú időn át magunkon cipeljük.

A hála - kitörés az egó csapdájából

Van egy nagyon hatásos stresszoldó gyakorlat. Nem lehetsz olyan ideges, stresszes  vagy szorongó, hogy pillanatok alatt ne oldódhatnál föl. Amikor a hála érzetét megtapasztalod, amikor szívből-lélekből hálás tudsz lenni a létezésedért, akkor az egós zárkózottságod páncélja megreped, tágra nyilt kapuvá válsz, amelyen át hagyod magadba áramlani a teljes világot. Hálás vagy, s ezzel befogadod magadba a világot. Egós ellenállásod elillan, s betölti lényedet a tudatosság.

Próbáld csak ki:

Tárd szélesre a karjaidat, és végy egy mély lélegzetet. S ahogy a lélegzetet beszívod, érezd ahogy magadba szívod egyúttal a világot is. Érezd a hála érzetét. Akár hangosan ki is mondhatod: „Köszönök mindent. Hálás vagyok, hogy létezem. Örülök, hogy élek. Köszönöm!”

Egymondatos kulcsok (..repülőutak a megvilágosodáshoz)

Hogyha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznom egyetlen módszert, amely  elvezet a benned rejtőző szellemhez, tudatossághoz, akkor ez lenne a mondat és ez lenne a módszer lényege is:

Keresd meg a figyelmed forrását!

 vagy

Figyelj a tudatosságodra!

Vagy:

Keresd meg, hogy ki az, aki a szemeiden át szemléli a világát.