A kreativitás receptje

A kertészek jól tudják, hogy ha rendszeresen figyelmet fordítanak egy növényre, ha öntözik, szeretettel ápolják, akkor az gyarapodik, és gyönyörű virágokkal vagy ízes gyümölcsökkel ajándékoz meg.

Ha valami iránt lelkesedést érzel, ha valamit nagyon szívesen teszel, akkor tedd azt, amikor csak teheted. 

Szánj mindennap időt arra, hogy kötelező teendőid mellett azzal is foglalatoskodj, amit igazán, szívből-lélekből kedvelsz. Mert ha valami iránt lelkesedést érzel, akkor teljes figyelmedet ráfordítod, szívvel-lélekkel gondozod, ápolod s így az odafigyelés végül meghozza gyümölcseit. 

Ez a te kreatív kifejeződési módod, rajtad keresztül és általad, az alkotásaiddal fejezi ki önmagát a tudat.

A jelenlét boldogsága (Hogy érzed magad most?)

Ha visszaemlékezel az életedre, akkor láthatod, hogy csak azokban a pillanatokban voltál felhőtlenül boldog, akkor érezted magad jól a bőrödben, ha jelen voltál s élvezted a létezést.

Van egy ősi, vallásos adoma, ami szerint Isten minden  pillanatban meghív téged hozzá: „'Jer és légy velem, légy velem itt és most a mennyek országában!” De te soha nem vagy jelen, hanem a fejedben veszel el, múltbéli történeteidben kószálsz vagy a jövőről álmodozol, s nem hallod meg a most, az éppen most elhangzó hívó szót:  „Jer`, légy velem, légy itt és most!”

Ugorj fejest a tudatosságba! (A megvilágosodás gyakorlata)

Kíváncsi vagy a szellemedre, a lelkedre?

Kíváncsi vagy a testedben lakozó "én vagyok"  érzet mögötti tudatosságra? 

Benned van most is, most is figyel a szemeiden át..ez a tudatosság vagy Te valójában.  
A benned levő "én vagyok", "én figyelek" érzete és tudása vagy.. Tapasztald meg! 

Amikor tudatában vagy a tudatosságnak, amikor élő emberi szellemként laksz testedben, amikor jelen vagy s átadod magad teljesen az itt és most tudatos megtapasztalásának.. akkor megvilágosodott vagy. 

A megvilágosodás a tudatnak nem egy ritkán elérhető, speciális állapota, amelyet csak kivételesek tapasztalhatnak meg, hanem annak a tudatosságnak a felismerése, amely mindig is benned volt, végigkövette az életedet. És most is benned van, ő olvassa például ezt a sort. 
Hiszen tudod magadról ugye, hogy tudsz? Tudod magadról ugye, hogy tudsz a létezésedről?

Az ítélkezésmentes szemlélődés csodája..

Amikor ítélkezünk, akkor határvonalakat húzunk: "Ez jó, ez meg rossz. Ezt akarom, azt pedig nem akarom. Ez létezik számomra, az pedig nem.”

Minden alkalommal, amikor egy újabb határvonalat húzunk, mindig, amikor egyes dolgokat kívánatosnak minősítünk, miközben másokat elítélünk, akkor a teljes valóság egy kis szeletkéjét magunkévá tesszük, s egy másik szeletét pedig teljesen kizárjuk az életünkből. 

Hiteink, elképzeléseink egyfajta hipnózisban tartanak

Ha vadidegennel találkozol, rövid beszélgetés alatt kiderül, hogy az illető milyen „értékrendet”, meggyőződést vall magáénak,  hogy milyen hitek alapján cselekszik. Tudjuk, hogy milyen a személyisége: miként gondolkodik, érez és viselkedik egy hithű keresztény vagy muzulmán, egy jobb- vagy baloldali értékrendű, egy futballrajongó, vagy bármilyen más csoporttal, ideológiával, elme-alkotta elképzeléssel teljesen azonosult személyiség. Éppen ez a kiszámíthatóság, kiismerhetőség az, ami által könnyen manipulálhatóvá válnak..

Minél több hitrendszerrel vagy programozva, kondicionálva, annál gépiesebbé válsz, s annál könnyebben leszel befolyásolható. 

Csak ez a pillanat van, becsüld meg nagyon!

A holnap soha nem jön el. Mindig ma van, és mindig most van. A múlt és a jövő csak emlék és képzelet. Csak az örökkévalóságig tartó jelen pillanat van s ebben a jelen pillanatban van minden, ami valóban létezik s nem csak elmetermék. Ebben a pillanatban van mindened, minden lehetőséged, az életed ebben a pillanatban bontakozik ki. Becsüld meg a mostot nagyon..

Ismered azt a történetet, amelyben az idős bácsi kibabrál a halállal?

Az idős bácsi már nem volt túl jó bőrben, szervei teljesen elhasználódtak. A halál pedig eldöntötte: elmegy érte, s magával viszi. Amikor megérkezett az idős bácsihoz, bekopogott:

– Én vagyok a halál, s érted jöttem.

Az idős bácsi azonban így szólt:

– Ne most. Gyere holnap. Holnap bizt’isten veled megyek. S hogy megpecsételjük ezt a fogadalmat, íme, ideírom az ajtófélfára, hogy „Holnap a halállal megyek!”.

Fel is írta szép kacskaringós betűkkel ezt:

Holnap a halállal megyek.

Megbocsátás (Ne cipeld magadon a múlt terheit!)

Bizonyára te is ismersz olyanokat, akik egyszerűen imádnak megsértődni, s sértettségükben napokon át duzzogni: „Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki, hogy velem így bánjon! Én mindig jó voltam hozzá, de ez a %/!%=%! (tetszőleges trágár szavak) pedig ilyen aljasul elbánt velem! De én majd megmutatom neki!”

A fejünkben rejtőző „kis én”, az egó örül, ha különlegesnek, mártírnak érezheti magát. Lételeme, hogy megsértődjön, és védekezésképpen támadásba lendüljön: az egó értelme a harc.

Életünknek jelentős részét azzal töltjük, hogy egónkat hizlaljuk és a vélt támadásoktól védjük. Vannak, akik bármilyen szó hallatán eltöprengenek: „Vajon mit jelenthet ez számomra? Vajon mit akart mondani rólam? Vajon mi a véleménye rólam?”

Túl sok időt pazarlunk el azzal, hogy sérelmeinken rágódunk, s ezek terhét hosszú időn át magunkon cipeljük.

A hála - kitörés az egó csapdájából

Van egy nagyon hatásos stresszoldó gyakorlat. Nem lehetsz olyan ideges, stresszes  vagy szorongó, hogy pillanatok alatt ne oldódhatnál föl. Amikor a hála érzetét megtapasztalod, amikor szívből-lélekből hálás tudsz lenni a létezésedért, akkor az egós zárkózottságod páncélja megreped, tágra nyilt kapuvá válsz, amelyen át hagyod magadba áramlani a teljes világot. Hálás vagy, s ezzel befogadod magadba a világot. Egós ellenállásod elillan, s betölti lényedet a tudatosság.

Próbáld csak ki:

Tárd szélesre a karjaidat, és végy egy mély lélegzetet. S ahogy a lélegzetet beszívod, érezd ahogy magadba szívod egyúttal a világot is. Érezd a hála érzetét. Akár hangosan ki is mondhatod: „Köszönök mindent. Hálás vagyok, hogy létezem. Örülök, hogy élek. Köszönöm!”

Egymondatos kulcsok (..repülőutak a megvilágosodáshoz)

Hogyha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznom egyetlen módszert, amely  elvezet a benned rejtőző szellemhez, tudatossághoz, akkor ez lenne a mondat és ez lenne a módszer lényege is:

Keresd meg a figyelmed forrását!

 vagy

Figyelj a tudatosságodra!

Vagy:

Keresd meg, hogy ki az, aki a szemeiden át szemléli a világát.

Feltétlen szeretet vagy egós csimpaszkodás?

Szeretetfüggők vagyunk - be kell látnunk. Életünk során folyamatosan mások szeretetére ácsingózunk.
Képesek vagyunk bármit megtenni, hogy mások figyelmét magunkénak tudhassuk, s talán semmire sem szomjazunk olyannyira, minthogy végre már valaki, bárki, s lehetőleg minél többen szeressenek minket. És természetesen: a szeretetet hiányoljuk a legjobban ebben a magunknak teremtett egós világban.

A szeretet és az egó kölcsönösen kioltják egymást. Ahol csak szeretet van, ott nyoma sincs egónak, s ahol csak egó van, ott nyoma sincs valódi, feltétlen szeretetnek. 

Ahogy egyre több egó van, úgy egyre kevesebb a szeretet, vagy ha mégis pislákol valamiféle szerető lángocska, akkor az is feltételes: "én szeretlek téged, ha.."

Ahol hangsúlyos az "én", ott egó van, s nincs valódi szeretet.
Ahol szabadon kiáradó szeretet van, ott nincs jelen az egó, vagy csak halvány, pislákoló formában.

Ne harcolj az egóddal..(inkább tudatosodj róla..)

 

A bennünk élő diktátor: AZ EGÓ :-) by CChaplin

Ott van benned, a fejedben egy hang, 
aki folyamatosan belső párbeszédet folytat. Kritizál, moralizál, semmi sem elég jó neki, mindig többet akar minél rövidebb idő alatt - ő az, tudod kiről van szó. Ez a benned levő egó. A kis én, az irányító, aki csörtet-törtet, mindig akar, ítélkezik, mérlegel s diktál.

S mostanra már annyi rosszat hallottál az egóról, hogy talán az a képzet alakulhatott ki benned, hogy 

a tudatosság remek dolog, s az egó pedig rossz.
S azért ez nem teljesen így van..

A világ gyümölcse (A szellem szemén át..)

Itt és most élek, vagyok.

Létezem, s tudok arról, hogy létezem. A társadalmi szerepeimen, személyiségemen túl is létezem. Személyiségemen túl is vagyok, mint önmagáról tudó tudatosság. Egyszerűen csak vagyok, ab ovo, magától értetődően, spontán létezem: engem gyümölcsözött a világ.

Létrejöttem -mint te is- akárcsak egy gyümölcs a fán.

Nem ész tervezett engem. Senki nem kötött szerződéseket a sejtjeimmel, a szerveimmmel, a bennem lejátszódó milliárdnyi folyamattal, hogy egy-ként, önálló tudomással rendelkező egyénként („egy én”, egy önálló "én"-tudatként) létezhessem.

Itt vagyok egy tökéletes csoda formájában, amelyben  rengeteg sejt és folyamat abszolút összhangban, egyetlen élő szervezetként együtt-működik.