menu

Kik vagyunk valójában?

|

*Kik vagyunk valójában? * Testünk rejtelmei *Gondolatok és érzelmek rabságában *A végső rejtély birodalma: a tudat *

Testünk rejtelmei

Az érzékszerveink azt sugallják, hogy testünk tömör, állandó. Pedig a valóságban a testünk folyamatosan változó, olyan, mint egy áramló folyó. Minden egyes lélegzetvételkor 1.000.000.000.000.000.000.000 atom érkezik testünkbe, épül be a sejtjeinkbe, és ugyanennyi hagyja el kilégzéskor a testet. Kevesebb, mint egy év alatt a testünkben levő atomok 98%-a lecserélődik: 6 hét alatt megújul a máj, 5 nap alatt a bőr, a csontok 3 havonta lecserélődnek, és az örökítő DNS „nyersanyaga” 6 hét alatt cserélődik ki. Az 1 éve levő tested atomjai ma a testeden kívül találhatók: a levegőben, a földben, beépülve más élő szervezetekbe, fűbe, fába.. az egész planéta így hasznosítja újra magát egy folyamatos körforgásban. Mindennel szoros összefonódásban élünk, minden folyamatos átalakulásban, áramlásban van. Az egyetlen állandó dolog: a változás. Mi mégis az "én" állandóságát tapasztaljuk meg. Lehet, hogy nem a testünk vagyunk?

Gondolatok rabságában

Mik a gondolatok? Descartes filozófus kijelentette „gondolkodom, tehát vagyok”. Ez a tévedés a mai napig befolyásolja önazonosságunkat. Gondolataink - éppúgy, mint testünk sejtjei - folyamatosan cserélődnek: megjelenik egy gondolat, és tovatűnik, és az eredeti gondolattal összefüggő, asszociálódó újabb gondolatok folyamának adja át a helyét. A gondolatok közt pedig ott van egy kis űr, egy tér. Ez a tér a tudat tere, amelyben a gondolat megjelenik.

Végezz el egy egyszerű, de annál döbbenetesebb kísérletet:
Függeszd fel egy időre az olvasást, tégy magad elé egy órát. A kísérlet célja, hogy ne gondolkozz. Mérd az időt, hogy mennyi ideig vagy képes nem gondolkodni. 

Nos, mennyi idő telt el, amíg a következő gondolat megjelent? 5-10 másodperc, netán több?
Büszkék vagyunk arra, hogy tudunk gondolkodni. De vajon valójában mi gondolkodunk? Valójában mi irányítjuk, mi akarjuk a gondolkodást? Kísérletünk éppen arra világít rá, hogy nem mi gondolkodunk, hanem a gondolat tart a maga kényszerítő erejével megszállva minket. A gondolatok folyamatos áramlása az, ami elfedi a tudat létezésének tényét. Ezért mondták a középkori misztikusok, hogy  „Isten és közötted a gondolat áll”.

Érzelmeink csapdája

Az érzelmek hasonlóan működnek: a tudat terében bukkannak fel és tűnnek tova.

Az érzelmek ugyanakkor nagy mértékben befolyásolják életünket: képesek tartós függőséget okozni. Minden egyes érzelemnek megvan a megfelelő neuropeptidje, egyfajta hormonja,  amit az agy állít elő és sejtjeinkbe juttat a véráramlaton keresztül. Ezek a peptidek nagyon erős vegyületek, így ha hosszabb ideig bombázzák sejtjeinket, függőséget okoznak. S amint függővé válsz egy érzelemtől, akkor öntudatlanul olyan helyzeteket hozol létre az életedben, amelyek kielégítik függőségedet. Ha düh-függő vagy, akkor olyan élethelyzeteket keresel, amiben kielégülnek sejtjeid „düh”-peptid függősége.

A testünk folyamatosan megújuló, nem állandó – tehát nem lehetünk a test. Érzelmeink és gondolataink sem állandóak. Viszont az, amit „Én”-nek nevezünk, állandóan létezik.

Ideje tehát föltennünk a kérdést:
Ha nem az állandóan változó test, nem az érzelmek és a gondolatok vagyunk, akkor KIK IS VAGYUNK VALÓJÁBAN?

A végső rejtély birodalma: a tudat

A tudomány mostanra már a legapróbb részletekig tanulmányozta a világot: felboncolta az emberi testet, szervekre, majd sejtekre darabolta, betekintett a sejtmag belsejébe. De amikor végezetül összerakta a test darabkáit, csak halott, élettelen bábut talált… az élet valahogy kifolyt a feldarabolás során. Mindent tudunk a mezei csótány szemének szerkezetéről, latin szakszavakba, számokba, statisztikákba és egyenletekbe foglalva. De amiről vajmi keveset tudunk és a XXI. sz. végső tudományos kihívásának tekintünk, az maga a tudat és a tudatosság.

Két fiatal hal úszkál és találkoznak  egy idősebb hallal:
- Ugye, milyen csodálatos ma a víz? – köszön barátságosan az idősebb hal.
A két kis hal továbbúszik s az egyik megszólal:
- Víz? Mi az a víz?

Ha körbenézel, mindenféle tárgyakat látsz magad körül, viszont figyelmeden kívül hagyod a teret. Úgy tanultuk, hogy szelektív figyelmünket csak a megnyilvánult, látható, „tömör” dolgokra fordítsuk, így a megnyilvánulatlanokat figyelmen kívül hagyjuk. A tér, amelyben a tárgyak megjelennek; a csönd, amelynek felszínén a hangok hullámzanak –a tér és csönd a figyelmünket elkerülik. A tudat maga az a tér, amelyben érzékeléseink, érzelmeink és gondolataink megjelennek, a tudat tágasságába vetítődik ki a világról alkotott elmekép. Tudatunkba  folyamatosan áramlanak az érzetek, érzelmek és a gondolatok, s mivel ezekre a tartalmakra figyelünk, így figyelmen kívül hagyjuk magát a teret, amiben a tartalmak megjelennek. Ez a tudatos tér a végső önvalónk..

(A cikk részlet Kery Ervin: A tudat rejtelmei c. könyvéből. )

Előadásaimra itt jelentkezhetsz..Könyveimet itt tekintheted meg.
Cikkeim szabadon megoszthatók a forrás megjelölésével.

               Oldal kedvelése: 

A szerzőről:
A tudat természetét kutatom közvetlen megtapasztalással s a felismeréseimről számolok be a cikkeimben, könyveimben. Bővebben rólam itt olvasható. Könyveim megtekinthetőek, megvásárolhatóak itt. Ingyenes kiadványaimra és hírlevelemre itt iratkozhatsz fel: