menu

GYIK #1: A megvilágosodásról beszélsz az írásaidban? Milyen élmény?

| |


(Gyakran ismételt kérdések közé tartozik)



Válasz (V): Igen, valójában igen. 

Bár nem igazán kedvelem a „megvilágosodás” kifejezést, mert sok képzet, elképzelés tapad hozzá. Ezoterikusan, misztikusan hangzik, s azt sejteti, hogy csak nehezen érhető el.
„Megvilágosodásnak” nevezik, mert olyan érzetet kelt benned, mintha „megvilágosodna” mindenek értelme: világossá válik számodra az, hogy ki vagy s mi valójában a világ. 
Olyan, mintha a félhomályban fölkapcsolnának egy lámpást, s te tisztán, élesen látnád azt, amit eddig nem láthattál a gondolatok sötét felhői mögött.

Nem kell semmit sem elsajátítanod, hiszen már most is, születésedtől fogva  megvilágosodott vagy. A tudatosságra elképzeléseid festékrétegei tevődtek rá, s a vastag mázrétegek elfedték előled azt, ami vagy. Elképzeléseiddel, a sok benned kavargó gondolattal eltakartad a tudatosságodat – azt, aki tudja a gondolatokat. 

Amikor ezt felismered, akkor az elképzeléseid felhői mögül fölragyog a tudatosság, mint a Nap.

Kérdés: Milyen élmény a megvilágosodás? 

V: Valójában nem élmény, nem valami új, amit megszerzel magadnak, hanem közvetlen megtapasztalása annak, ami már most is benned van. Most is figyel a szemeiden át az az intelligencia, amely megérti ezeknek a soroknak az értelmét – de te nem tudsz róla, mert a figyelmedet csak a gondolatokra irányítod. Kifelé figyelsz, a világra; s nem figyelsz befelé, arra, aki tud a világról.

A megvilágosodás során ugyan lejátszódhatnak misztikus élmények a tudatod belsejében, de azok csak tartalmak – csak tudati tartalmak. Egy-egy minta a tudat terében: élmények, amelyek fölbukkannak, majd tovatűnnek. Időlegesek, s ezért nem valódiak.
A tudat tere a vászon, amire az élmények filmjei vetítődnek. Te pedig nem tudsz a vászonról, mert a filmmel vagy elfoglalva.

Amíg nem vagy megvilágosodott, addig teljesen belemerülsz az életed filmjébe, gondolataidba és érzelmeidbe, olyannyira, hogy nem látod meg azt a vásznat, amire a film vetítődik. A megvilágosodásnál észreveszed a vetítővásznat, amelyre a film vetül. Észreveszed azt a tudatosságot, amelyik tud önmagáról és tud életed filmjéről.

Az elme nem szereti az „ürességet”. Ha egy kis ideig gondolatok nélkül kívánsz lenni, az elme bekapcsol, s gondolatokkal, csacsogással, mentális képekkel, belső filmekkel tölti be a tudat terét – irtózik a semmitől, neki tartalom kell.

Amikor először fedezed fel a tudatosságot, akkor az így támadt belső csöndben, űrben az elme aktiválódhat és magasztos, eksztatikus vallásos-spirituális élményeket produkálhat, hogy betöltse az űrt.

Az elme a vallásos-spirituális meggyőződéseid alapján gyártja számodra a misztikus élményeidet: amit elvársz, azt vetíti ki a tudatod terébe.
Ha keresztény meggyőződésű vagy, akkor talán Jézus hangja szólal meg benned, ha pedig buddhista vagy, akkor Buddhát látod meg, ha meg hindu, akkor Visnu, Síva vagy Krisna jelenik meg a tudatod terében – a kondicionálásod szerint.

Bármilyen csodálatos vallásos-misztikus csúcsélményeket tapasztalsz meg, tudnod kell, hogy azok csak tudati tartalmak, nem maga a tudat. Csak mentális képek, az elme alkotásai, amelyek kivetítődnek, projektálódnak a tudat terébe. A képek mulandók, a tudat örök.

Elme-alkotta képekként az egó bepillantást nyer az önmagán túli világba: „Nekem volt ez a mély vallásos / spirituális / misztikus élményem, nekem adatott meg ez. Kivételes vagyok, rendkívüli!” – s piedesztálra, majd’ a szentek soraiba emeli önmagát. S ez nem feltétlenül baj. Egyszerűen csak része lehet a tudatosság fejlődésének: így lép túl az elme önmagán, így transzcendál.

A baj akkor keletkezik, amikor beleragadsz ezekbe a magasztos élményekbe, identitásoddá teszed őket, s isteni küldöttként egyetlen igazságként kürtölöd szét a misztikus tapasztalatokat. Ekkor már nagyon belefeledkezel egy újabb elme-alkotta álomba, s eltávolodsz attól, ami valódi: az álom tudójáról. A lényeg -ugyebár- az, hogy felismerjük a minden forma és élmény hátterében megbúvó, jelen levő tudatosságot..

A megvilágosodás tehát nem egy új élmény,  hanem annak felismerése, hogy te már most is az élmények tudója vagy. Erről viszont nem gondolkodnod kell, hanem közvetlenül megtapasztalnod.
Lássuk csak, hogy ki az, aki tud arról, amit megtapasztalsz?

A figyelmedet át kell irányítanod a formákról a formák tudójára. Tapasztald meg, hogy mi az benned, ami tudja azt, amit megtapasztalsz!

(Részlet Kery Ervin: "A tudatosság kézikönyve" c. könyvéből)

Könyveimet itt tekintheted meg.
Cikkeim szabadon megoszthatók a forrás megjelölésével.

               Oldal kedvelése: 

A szerzőről:
A tudat természetét kutatom közvetlen megtapasztalással s a felismeréseimről számolok be a cikkeimben, könyveimben. Bővebben rólam itt olvasható. Könyveim megtekinthetőek, megvásárolhatóak itt. Ingyenes kiadványaimra és hírlevelemre itt iratkozhatsz fel: