menu

Az életről s halálról (.. s a mindent átható tudatosságról)

|

Flatland felvet egy érdekes koncepciót: 

Képzeljük el úgy ezt a világot, mint egy papírlapot s egy golyóstollat, mint a   tudatosságot. Amíg a golyóstoll nincs kapcsolatban a lappal, addig a lap „nem tud” a golyóstollról. Ha semmiféle kapcsolat nincs közöttük, akkor nem léteznek egymás számára. Úgy ahogy Te sem létezel pl. a Karib-szigeteken élő életforma számára.
De amint a golyóstollal megbököm a lapot, a lap felszíne fodrozódik, majd kiemelkedik – egy forma jön létre a lap világában. S ha valaki a lapban élne, a lap-világban, akkor azt tapasztalná, hogy a világából kiemelkedik létezésre egy „valami”.
S ahogy telik az idő, a golyóstoll átlyukassza a lapot, áthalad rajta, miközben egyre nagyobbá válik, egyre jobban kiemelkedik a lap-világban: szépen fejlődik a világában. Aztán egyszer csak már nem nőhet tovább, a golyóstoll teljesen átbújt a lapon. Volt, nincs forma a lap-világban, hanem van helyette egy lyuk. 

Lehet, hogy ilyen a mi életünk is.

Tudatosságként formákba költözünk, kiemelkedünk a formák világában, önálló létezés tudomására jutunk. Aztán ropjuk az élet táncát mindaddig, amíg az időnk lejár, a forma megöregedik, használhatatlanná válik, s elhagyja ezt a világot. Mint ahogy a golyóstoll áthalad a lapon, majd elhagyja a lapot, s lyukat, ürességet hagy maga után.

Amikor megszülettél, egy „én vagyok” tudomás nyitotta ki a szemét s tekintett körbe a világban.
Amíg nem volt tested, nem volt a tested által léted ebben a világban, nem volt „én vagyok” tudomásod: nem léteztél. Valahogy, egy csoda folytán a tudatosság formát öltött, kinyitotta a szemét s meglepődve felismerte, hogy létezik. Hogy létezik önmaga belsejében, a tudatosság terében, emberi formaként egy világ közepében.


Éled az életed s egyre inkább belefeledkezel az elméd alkotta gondolatokba, gondokba, s a hozzájuk kapcsolódó súlyos érzelmeidbe. Létrehozol magadnak egy mentális filmet, amelyet „az én életem”-nek nevezel el, s teljesen azonosulsz álarcaiddal, társadalmi maszkjaiddal. Játszod szerepeidet a világban. Aztán – ahogy az idő telik- maguk alá tepernek az elképzeléseid, többnyire a fejedben élsz, rosszul használod a tested, stresszes vagy és szorongó. Mígnem egyszer csak elhasználod a testi öltönyödet, rongyosra nyüvöd, s rémülettel tapasztalod, hogy kiöregedett, nem működik jól.
Aztán egy nap elkerülhetetlenül elmúlsz. Megtörténik a legnagyobb dráma, ami történhet veled, s amiről te akkor már nem tudsz: meghalsz. Egy hatalmas lyukat hagysz magad helyén, akárcsak a golyóstoll a lapon. Veled együtt egy egyedi világkép, egy egyedi világ szűnik meg, a te világod tűnik el a semmibe..

Egyes kultúrákban a halál publikus. Egyes kultúrákban a halottakat közszemlére teszik, bárki láthatja és megfigyelheti. Mi elrejtjük őket, s halottainkat pedig kimaszkírozzuk, hogy békésnek és boldognak nézzenek ki, ne a halál görcse honoljon az arcukon.
Van valami érdekes, elmét felülmúló egy halott látványában. Amint látod a hullát élettelenül, viasz-bábuként, olyannak találod, mint egy levedlett ruhát. Egy formát látsz, amit maga mögött hagyott a láthatatlan esszencia: az élet tovaillant belőle. A hulla látványa fölébreszt az élet, a tudatosság hiányára, s így végső soron ráébreszt a tudat létezésére is.


Tudományos tudásunk hatalmas, s mégis képtelenek vagyunk fölfogni ésszel, racionálisan, s megközelíteni tudásunkkal azt, hogy mi az „élet” s miért is kell egyáltalán ennek az egésznek léteznie. Nevezhetjük az életet szakszóval komplexitásnak, egy olyan magasabb rendű összetettségnek, amiről őszintén szólva fogalmunk sincs, hogy miként működik. De van, létezik, még ha nem is tudjuk róla pontosan, hogy miként létezhet..Soha sem tudjuk elmével teljességében megragadni a létezés csodáját – csak egy mód van rá:
ha közvetlenül megtapasztaljuk.
Az élet egységes egészként működik, az egyes részek harmonikusan együttműködnek, együtt működnek az egésszel, az egészben részekként, az egésztől elválaszthatatlan élő részként.
A tudomás testeket ölt magára, így válik életté, és folyamatosan fejlődik egyre bonyolultabb és öntudatosabb formákká. Amint egy forma elhasználódik, levedli magáról, hogy felismerje önmagát puszta szellemként, majd újra formát ölt s felismeri önmagát az új formában új életformaként, megnyilvánuló életként. A levedlett forma, a test felbomlik, alkotórészeire esik szét, s más formákba, más élő szervezetekbe épül be: újrahasznosítódik egy folyamatos körforgásban. Ez egy kozmikus tánc – a formák tánca az élet színpadán.
A halál nem az élet ellentéte, hanem az élet folyománya, következménye. Ha van születés, elkerülhetetlen a halál, hiszen csak így van működő egyensúly.

A formák világában semmi sem állandó. Minden csak ideiglenes, egy ideig tartó léte van. Létrejön, kiemelkedik formaként a formák világában, elropja a szerepét-táncát, aztán búcsút int, s kilibben a világ színpadáról. Szereplők miriádjai váltják egymást: most van, most nincs, most újra van egy újabb egyedi formaként.

Az élet táncát a tudatosság ropja, ő az, aki formákat ölt magára. S ha van egy folyamat, ha van átalakulás, akkor van idő: van kezdet a forma számára és van vég.
Ha létrejön egy forma, akkor előbb-utóbb meg is szűnik. Ez vár rád is: a te formád is egyszer megszűnik..

Amikor meghalsz, egy „én”-tudomás tűnik a  Semmi-be, vissza a forrásához, oda, ahonnan érkezett, s ugyanakkor egy másik testben egy újabb „én”-tudomás nyitja ki a szemét – ő is Te vagy. A tudatosság ölt magára más, újabb formát, hogy újfent, újként megtapasztalja önmagát emberi bőrbe bújtként.

A tudatosság ölt miriád egyedi formát, hogy eljátssza szerepeit a formák világában; hogy eltáncolja a formák egyedi szerepeinek táncát.

A tudatosság az, ki elmeként létrehozza a valóságot önmaga terében. Ő az, aki folyamatosan részt vesz az életedben, tud önmagáról s a világról. Ő az, aki kihuny a testedben „vagyok” érzetként, hogy egy csecsemőben újra kinyissa a szemét s újfent megállapítsa: „vagyok”.

Ez a tudatosság Te vagy s csak a tudatosság van!  Ezt igazolja a meditatív tapasztalat is. Honnan tudhatnád, hogy ez így van, vagy nem így van?
Tapasztald meg önmagad is, legyen benne tapasztalatod!

(Forrás: Kery Ervin: "A tudatosság kézikönyve", 2016 c. könyve)

Előadásaimra itt jelentkezhetsz..Könyveimet itt tekintheted meg.
Cikkeim szabadon megoszthatók a forrás megjelölésével.

               Oldal kedvelése: 

A szerzőről:
A tudat természetét kutatom közvetlen megtapasztalással s a felismeréseimről számolok be a cikkeimben, könyveimben. Bővebben rólam itt olvasható. Könyveim megtekinthetőek, megvásárolhatóak itt. Ingyenes kiadványaimra és hírlevelemre itt iratkozhatsz fel: