menu

Ne harcolj az egóddal..(inkább tudatosodj róla..)

| |

 

A bennünk élő diktátor: AZ EGÓ :-) by CChaplin
Ott van benned, a fejedben egy hang, 
aki folyamatosan belső párbeszédet folytat. Kritizál, moralizál, semmi sem elég jó neki, mindig többet akar minél rövidebb idő alatt - ő az, tudod kiről van szó. Ez a benned levő egóA kis én, az irányító, aki csörtet-törtet, mindig akar, ítélkezik, mérlegel s diktál.

S mostanra már annyi rosszat hallottál az egóról, hogy talán az a képzet alakulhatott ki benned, hogy 

a tudatosság remek dolog, s az egó pedig rossz.
S azért ez nem teljesen így van..

Az igazság az, hogy az egó se nem jó, se nem rossz: egyszerűen csak van. És mi tudomásul vehetjük a létezését. Létezik bennünk, kulturális termékként, játssza a szerepeit, s mi tudomásul vesszük, tudatosak vagyunk..
Ennyi.
Tudatosság van. Probléma nincs.
~

Az egó önmagában véve egyáltalán nem rossz. Segít abban, hogy a kultúránkban éljünk, segít társadalmi szerepeinkben, hordja magán az elménkkel gondosan összefércelt társadalmi maszkjainkat, segíti az együtt-élést. 
(Szerencsent mosdatok, tudom, mivel..) Ez csak az egós társadalomra érvényes. 
Kulturánk, társadalmunk pedig az egó-ra épülő kultúra: az egó dominál: én, csak én, és csakis én, természetesen. A tudósok azt mondják: az önző gén túlélésre törekszik {..}

S mivel egós kultúra, ezért soha nem lehet tökéletes. Az egó nem tud tökéletes társadalmi berendezkedést készíteni önmagának, mert ellentéteket szít, belehajít a kettősségek ellentmondásaiba, képmutat, ELNYOM bárkit s bármit, ami a stratégiáihoz nem illeszkedik. Úgy egyáltalán mindent megtesz azért, hogy neki jó legyen, akár más kárára is – nincs integritás, az egység darabokra töredezett.

Egy egó-mentes társadalomban (ugyan nem tudjuk milyen lehet, hiszen soha nem kísérleteztünk emberi fajként vele) az egó egy abszolút haszontalan ostobaság lenne. 

Mi a csudának cipeljem magamon a múlt terheit, mikor az mérgezi a mostot, ami jövőt csinál? Miért vesszek el a gondolataimban, félelmeimben, amikor a mindig jelenlevő, sugárzó tudatosságot választhatom? Miért kellene bármiféle gondolathoz görcsösen ragaszkodnom, amikor az nem más, mint egy gondolat: egy elmetermék, nem  a valóság. Nem a valóság, hanem csak annak egyféle szemszögből, világnézetből való leírása.. nem több.
~
Az egó egy személyiség-részünk, amelynek az irányítás a funkciója, azon fáradozik, hogy mi jól érezzük magunkat. Ha úgy véli, hogy támadás érte, azonnal védekezésbe lendül, s ha éppen nem védekezik, akkor hódít: túlélni és gyarapodni akar minél hamarább, bármi áron.

Amint felismerjük az egónk valódi természetét, úgy megtanuljuk nem venni túl komolyan őt. Itt van benned, időnként felvillan egy-egy egós késztetés formájában, s te tudomásul veszed, ahogy megjelenik, s hagyod kihunyni. Egyszerűen csak nem tulajdonítasz neki túl nagy jelentőséget, inkább a tudatos megfigyelésre fókuszálsz. Mert tudod, hogy..
..amire figyelmet fordítasz, az gyarapodik, s amitől megvonod a figyelmed, az elsorvad.
Ha harcolsz az egóval, azzal csak az egót erősíted, de ha megszakítod vele a függőségi kapcsolatodat, akkor elsorvad.
Hagyod, hogy áramoljanak benned a testi érzetek, a gondolatok és az érzelmek, miközben te tudomásul veszed őket.. és visszatérsz a megfigyeléshez.

Ez egy teljesen erőlködés-mentes megfigyelés, ami annyit tesz, hogy nem kell akarnod a figyelmet, az egyszerűen csak megtörténik általad.
Spontánul szemlélődsz, nem címkézel, s nem bonyolódsz semmilyen formába, amely a tudatosság terében megjelenik.

Gyakorold ezt minél többször, amikor csak teheted, s az életed gyökeresen megváltozik.
Felismered a tudattalanod programjait, s amint felismered őket, úgy feloldódnak benned, tudatosodnak, képtelenek lesznek többé elemi erővel hatni rád.

Minden alkalommal, amikor gyakorolsz, egyre könnyebben fog működni, egyre hosszabb időt töltesz el a gondolatmentes tudatosságban, és egyre békésebben, tudatosabban, boldogabban és kiegyensúlyozottabban élsz.

Ha korábban szinte kizárólag csak a fejedben éltél és az irányító kis éned duruzsolását hallgattad, akkor a gondolatmentes tudatosság gyakorlásával egyre kevésbé veszel el a gondolataidban.

Az egós elmére figyelni, a gondolataiban elveszni könnyű dolog, s ezzel csak egónkat erősbítjük, s a tudatosságot csökkentjük. Ezért sokkal célszerűbb a figyelmünket másra irányítani: a bennünk levő tudatosságra. Mert amire a figyelmet fordítjuk, az erősödik.

Fordítsuk tehát a figyelmünket a bennünk rejtőző tudatosságra! Figyeljünk arra, hogy vagyunk, arra, amit teszünk - ez által a testünkben maradunk szellemünkkel, jelen vagyunk, odaadással részt-veszünk.. Ekkor nincs egó, csak áramlás az élettel..

(Forrás Kery Ervin: "A tudatosság kézikönyve" c. újonnan megjelent könyve)

Előadásaimra itt jelentkezhetsz..Könyveimet itt tekintheted meg.
Cikkeim szabadon megoszthatók a forrás megjelölésével.

               Oldal kedvelése: 

A szerzőről:
A tudat természetét kutatom közvetlen megtapasztalással s a felismeréseimről számolok be a cikkeimben, könyveimben. Bővebben rólam itt olvasható. Könyveim megtekinthetőek, megvásárolhatóak itt. Ingyenes kiadványaimra és hírlevelemre itt iratkozhatsz fel: