Megvilágosodnál? (Ugorj fejest a tudat tudomásába!)

Most nem kevesebbet vállalok, mint azt, hogy egyetlen cikkel (ezzel!) elvezetlek oda, amit megvilágosodásnak hívnak. 

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a megvilágosodás valami szent dolog, valami extra, amiért dolgozni kell keményen, amit ki kell érdemelni.

Valójában ez a misztikusan hangzó "megvilágosodás" a tudatnak nem valamilyen különleges állapota, amelyet csak kivételesek tapasztalhatnak meg, hanem valami olyannak a felismerése, ami eddig is volt és most is van benned. S többnyire azért nem tudsz róla, mert csak a benned kavargó gondolatokra figyelsz, s így nem látod meg a gondolataid tudóját: a tudatosságot.
Gondolj csak mélyen bele ebbe..

A megvilágosodás annak a tudatosságnak a felismerése, amely mindig is benned volt: végigkövette az életedet és most is benned van. Senki más, senki, a Tudatosság az, aki most benned és általad ért mindent. Van tudatosságod, ezért tudsz akármiről, bármiről. Hiszen tudod magadról ugye, hogy tudsz? Tudod magadról ugye, hogy tudsz a létezésedről? Tudsz arról, hogy éppen most itt olvasod ezt a sort? 

Nos, jer', keressük meg a megvilágosodás forrását, tapasztaljuk meg a tudatosságot. Tudjunk róla. Tudjunk a tudatosságunkról. Ez a kulcs a megvilágosodáshoz. A tudat tudomása..

~

Ez egy különleges  játék.
Egy gyakorlat, aminek a célja az, hogy megízleld a megvilágosodás ízét. Ez nagyon leegyszerűsítve nem más, mint a tudat tudatossága. 

Az alábbi játék lényege az, hogy én szavakkal, mondatokkal próbálom irányítani a figyelmedet egy olyan helyre, ahová még soha nem néztél: a figyelemre önmagára.
Olvasd tehát lassan a mondatokat, s ahogy olvasod figyelj arra, hogy megtapasztald őket. 
Amennyire sikerül irányítanod a figyelmed, annyira fog működni. Ha nem sikerült első olvasásra, ne csüggedj.. némi gyakorlással menni fog.

Tehát!

Vondd vissza a figyelmedet a figyelmed forrásáig valahogy így:

Lásd az orrod körvonalát s tudd, hogy kinézel a szemeiden át. Itt és most a tudatosság olvassa általad ezeket a sorokat.

Ízlelgesd magadban:

„Én vagyok”, akit te önmagadnak, „Én”-nek nevezel, s akit mindenki önmagának vall „Én”-ként.

Itt és most tudatos figyelemként tekintesz ki a testedből, és áttetszően látod arcod körvonalát. Látod, ahogy a testedből, a fejedből kinézel, s olvasod ezeket a sorokat.

Most arra kérlek Téged, hogy felejts el minden gondolatot és gondot, csak légy önmagadban, gondolatok nélkül, gondtalanul. Lazán és könnyedén viseld magadon a testedet és érezd, hogy testedben élsz, hogy tested életteli. Benne laksz, érzed? Érezd figyelmeddel, hogy bent laksz a testedben..

Te az a valami vagy, ami éppen most, ebben a szent pillanatban

(..Érted? MOST!!..) 

mosolyog benned és általad, miközben olvassa ezeket a sorokat. 

Mosolyogj, s élvezd a mosolygás csodáját! Most!

(Ha most éppen nem mosolyogsz, akkor javíthatatlanul az elmédben élsz. Kész. Menj innen. Fölösleges tovább olvasnod..

Mosolyogj már, azistenszerelmére! ☺
Tedd meg, ne gondolkozz róla!)

Ahogy itt és most mosolyogsz, kedves barátom, (mosolyogj csak bátran), érezd, hogy az arcod izmai mélyen ellazulnak. Érezd, hogy a mosolygástól derűssé válsz és boldog vagy. Érezd, ahogy  mosolyogsz, s élvezd a mosolygást..

S most megkérdezem tőled, Tőled, a benned levő értelemtől: 

Ki az, aki most -ebben a szent pillanatban- olvassa ezeket a sorokat?

Ki vagy te valójában?

Figyelmeddel kövesd, ahogy kitekintesz a fejedből, s szemeiden át olvasod ezt a bekezdést. 
(Ezt olvasod most ugyebár :))

Most,
ebben a szent pillanatban jól figyelj,

Szaladj föl figyelmeddel az orrnyergeden és hatolj be szemüreged mögé, be a fejedbe: vissza a figyelmed forrásáig. 

Keresd meg, hogy ki figyel benned most!

Lazítsd el magad, s keresd meg, hogy ki az, aki most a szemeiden keresztül figyel, és olvassa..

..pontosan EZEKET a sorokat!

Ne gondolkozz róla! Tapasztald meg, hogy mi az a figyelem, amelyik a szemeiden keresztül olvas..
Nem tudod elmével megragadni, s megfogalmazni, hogy mi az.. Egy éber figyelem, ami a szemeiden keresztül figyel kifelé, a külső világodba, most..

A benned levő „én vagyok” érzete és tudata olvas. Az, akit te „ÉN”-nek nevezel..
Légy őszinte magadhoz, hogy ez így van. 

"ÉN VAGYOK"- ezek nem szavak, 
hanem egy létezés tudása, tudomása, "énvagyok"-gondolat nélkül. 
Érezd ezt. Tudd. Tapasztald meg.

A szellem figyel belőled. 

LÉTEZEL. VAGY.

Ki olvassa ezeket a sorokat?

Érzed? 

Látod és tudod? Megtapasztalod?

Megtapasztaltad, hogy ki olvassa szemeiden át ezeket a sorokat? 

Ez vagy te! A figyelő tudatosság.

(Ha nem tapasztalsz semmit különösed, ne stresszeld magad: "Jaj, én ilyen alacsonyrendű vagyok, nem érek semmit. Még megvilágosodni sem tudok!". Az egó ágaskodik, ő akar mindenáron megvilágosodni, extra fícsörökkel gazdagodni, még több lenni ☺. 

Ne aggódj. Egy kis gyakorlás, s menni fog. Örökre szerelmes leszel önmagadba, a Tudatosságba ☺)

~

Egy megfoghatatlan éber mező, intelligencia, önmagában levő létezés, egy tudomás, aki tudja, hogy „vagyok” – ez vagy Te. Ez a most jelenlevő figyelmed vagy Te, egy alapvető, fundamentális tudása és érzése annak, hogy vagy.

A tudatnak nem egy speciális állapotáról van szó, amelyet csak kivételesek tapasztalhatnak meg, hanem arról a tudatosságról, amely mindig is benned volt, végigkövette az életedet és most is benned van, ő olvassa ezt a sort. Hiszen tudod magadról ugye, hogy tudsz? Tudod magadról ugye, hogy tudsz a létezésedről?

Izlelgesd csak bátran, mert ezek kulcsok a megvilágosodáshoz:

„Én vagyok”.

Itt és most létezem.

Ez vagyok én. A jelen pillanatban létezés. A mostban táncoló élő tudatosság, ami belakja e testet, e testi formát, s élőként animálja, mozgatja azt. Ez az „én vagyok” tudása, érzése ragyog be mindent, ami létezik bennem és számomra. Itt és most tudom, hogy létezem, vagyok. 

A tudatosság vagyok –  s ennek tudatában vagyok.

(Légy csendes és passzív, befogadó. Ne tégy semmit sem, ha nem szükséges, csak figyelj, figyelj ártatlanul. Én továbbra is a Te nevedben beszélek – a benned levő tudatosság vagyok).

A figyelem vagyok. „Én vagyok” a tudatos tér, az üresség, 

amely formamentes dimenzióként áthatja a formát, élővé teszi azokat.Én létezem, vagyok. Érzem, tudom, gondolatok nélkül megtapasztalom. Megpihentem önmagadban, s tudomásában vagyok annak, hogy én vagyok.

A figyelem vagyok, aki "én"-ként ismersz. 

Az a figyelem vagyok, amelyik most ezeket a sorokat olvassa.

Én vagyok a csendes, békés, figyelő tudomás. Formamentes energiamező, csendes, önmagáról tudó tudatosság. Annak tudása, hogy itt és most létezem, s hogy testemen keresztül szemlélődöm kifelé a világba. Kíváncsian és ártatlanul tanúja vagyok önmagam létének, s a világnak.

Fogalmam sincs arról, hogy ki ez a megfigyelő bennem, aki tudatosságként néz ki most a fejemből, a szemeimen át. Egyszerűen csak van, magától értetődően, ab ovo létezik.

~

Ez vagy te, kedves embertársam! Ez vagy te, aki most ezt a sort olvasod. Egy éber, befogadó tudatosság vagy, s jelen vagy az egyetlen valóságban, az életben, ami éppen most van.

Pihenj meg önmagadban! Ha teheted egyre többször! Ez egy megfoghatatlan érzés. A végtelenség nyílik meg benned, s ujjongás járja át a tested: „Létezem!”.

Jó a testedben lenni, jó a bőrödben létezni .. [..]

(Forrás: Kery Ervin: "A tudatosság kézikönyve", 2016 c. könyve)